Vért könnyező Miasszonyunk: I. rész / II. fejezet — Vérfrissítés

8.

Báthory Brigitta a Gellért Szálló éttermében tartott fogadáson futott össze Szvetlánával, közvetlenül az étteremben elmondott köszöntő után. Az albínó nő épp abbahagyta a desszertes asztal felé távozó András babusgatását, és a meleg ételeket felszolgáló asztalhoz pozícionálta magát.
— Nem kerülgethetjük örökké a forró kását, előbb vagy utóbb beszélnünk kell egymással. — lépett oda hozzá merészen Brigitta, kezében egy hidegtálas kompozícióval. — Két éve már, hogy csak mosolyszünet van közöttünk.
A kezében levesestányért szorongató Szvetlána úgy mérte végig, ahogyan egy különösen undorító rovarfajt szokás.
— Szerintem nincs mit megbeszélnünk egymással. — Szvetlána észrevette, hogy időközben Brigitta elhagyta az orrába szánt piercinget. De egyértelműen Brigitta volt az, akivel beszélt, mert nem lélegzett, csak amikor beszélnie kellett. — A történelem majd eldönti, hogy kit igazol ebben a konfliktusban.
— Te is tudod, hogy a birtokomban levő információkkal bármikor elpusztíthatlak. — vicsorodott el Brigitta. — Ha az atyád, az a drágalátos Walter megtudja, hogy eredetileg miről is tárgyaltunk, élve fogja lenyúzni rólad a bőrt!
— Ugyan kitől tudná meg? — húzta el a száját Szvetlána. — Képzeled, hogy hitelt adna egy névtelen feljelentésnek? Ha meg nyíltan vallasz színt előtte, akkor kiderül, hogy mégis te vagy a felelős a történtekért.
— Igen? — sziszegte villogó szemmel Brigitta. — Mit teszel, ha Walter egyik bizalmas informátorát, vagy egy pártatlan harmadik félt világosít fel valaki arról, hogy az eredeti tárgyalásokon te Késmárk egykori uráról, Laszky Albertről szolgáltattál információkat nekem, illetve az ő feleségéről, Laszky Beátáról, a dúsgazdag Serédy György özvegyéről, akit férje évtizedekre bezáratott az udvartartása egyik toronyszobájába, miután az asszony visszatért egy váratlan tátrai kirándulásról? Walter tudni fogja, mi a jelentősége ennek, elvégre annak idején, még szabadúszó ghoulként ő szervezte be Laszky Albertet a Báthory család elleni összeesküvésbe, és még élénken emlékszik a következményekre. Vajon elhiszi-e neked a pontifex, hogy csak azért szolgáltattál ki róla személyes életrajzi adatokat, mert a klánnak mindenek felett álló érdeke volt megszerezni azt a kolduni grimóriumot, illetve a hozzá kapcsolódó információkat, és én csakis ilyen áron voltam hajlandó megszabadulni tőle?
Ezúttal Szvetlána arckifejezése nyíltan megvetővé változott. Pedig Brigitta nem is tudhatott arról, hogy Szvetlána a Tremere klánon belül hivatalosan a Wiccával rokonítható boszorkánymágiát alkalmazó ír ab Flaidd házhoz tartozott, és jóban volt a ciklikus mágia legfőbb szakértőjének tartott skót boszorkány, Marie Louise által alapított Boszorkány Lányai csoporttal, plusz tagja volt a különféle természeti mágiákat kutató Naturalista Rendnek is, tehát csak másodlagosan csatlakozott a hermetista hagyományokat ápoló Aranycsinálók Céhéhez, az Aurum Gilde-hoz, mint zenei alkimista. Miután a világ különböző országaiban eltöltött adeptus-évei leteltével visszatérhetett az atyja, azaz Walter mellé a peregrinációból, csak akkor kezdett el a magas alkímia titkaival és a zene matematikailag is kimutatható összefüggéseivel foglalkozni. A Szvetlánát támogató titkos társaság, a Naturalista Rend pedig hajlamos rá, hogy beleüsse az orrát a legkülönfélébb rivális mágiahasználók, például a tündérek és a sámánok hagyományaiba is, így nem egyszer vádolták már meg őket árulással, és azzal, hogy a Tzimiszkész klán mágikus titkainak kifürkészését fontosabbnak tartják, mint a saját klántársaik iránti hűséget.
— Tudod te egyáltalán, mennyi időmbe és energiámba került elhitetni André-val, hogy csak Szásza Vykos egyik arctáncoltató cimborája csalta csapdába és próbálta megölni aznap, bosszúból azért, amiért megpróbáltunk egy közös stratégiát kidolgozni a Balkánt lángba borító Szabbat ellen a Nagyváradi Ligával? Hosszú hónapokig tartottunk terápiás beszélgetéseket a páholy „sötétkamrájában”, amelyek során céltudatosan megfogalmazott parancsszavakkal bástyáztam körül az elméjét, hogy mnenonikus tabut mondjon ki arra az estére. Mostanság meg van róla győződve, hogy veled még soha nem találkozott személyesen, te azt se tudod, hogy ő kicsoda, és csak a homályos pletykák alapján tud rólad bármi személyeset. Rémlik neki, hogy randevúzott valami feltűnően csínos és elbűvölő vámpírnővel, aki aztán megpróbálta őt tenyészcsődőrnek használni, hogy végül megölje, neurózisai is vannak emiatt, de elképzelése sincs arról, hogy ez a fenevad tényleg te voltál. A kívülállók számára még mindig azt sugalljuk, hogy a Báthory család és a Tremere klán között most is a legnagyobb összhangban folynak az egyeztetések, és nem mételyezi meg kölcsönös bizalmatlanság a tárgyalásokat még a nyilvánvaló külső provokáció ellenére sem. Még azt is letagadjuk, hogy bizonyosan tudjuk, hogy te birtokában vagy a vérkovácsok képességének. És még te akarsz nekem előadásokat tartani az atyák és gyermekeik közti őszinteségről?
Brigitta arcán valami meghatározhatatlan érzés suhant át, s a nő furcsamód keserűnek tűnt, ahogy a megfelelő szavakat kereste:
— Ami történt, az fatális félreértések összjátéka volt. A gyermeked boldogan és hasznosan halt volna meg a klánom szolgálatában, olyan földöntúli gyönyörök és kéjek közepette, amiket te elképzelni sem tudsz. Ezért is voltam vele szemben őszinte az egész éjszaka folyamán: úgy ítéltem meg, hogy ez a legkevesebb, ami jár neki mindazért cserébe, amit kaptam volna tőle. Ti tremerék soha nem tudtátok volna meg az igazságot, a halála véletlen balesetnek lett volna beállítva, még a beígért grimóriumot is átadtam volna neked, csak hogy éreztessem sajnálatomat és őszinte megrendülésemet. Boldog tudatlanságban élhettük volna tovább az életünket mindannyian, de ti olyan paranoidok vagytok, hogy még a saját embereitek után is kémkedtek! — Szvetlána döbbenten vette észre, hogy Brigitta bűnbánó arckifejezése valódi fájdalomról árulkodik. — Mielőtt találkoztunk, telepatikusan átkutattam az emlékei egy részét, ezért azt hittem, hogy az a Krzysztof Ducseszki ghoul a személyi megfigyelője, ennek megfelelően dolgoztam ki a stratégiámat. András maga sem tudhatta, hogy valójában az az alakváltó gólem követi minden lépését. Egyáltalán, honnan szereztetek egy ilyen famulust?
— Oniás bar Erec nem egyszerű famulus. A prométheánus demiurgosz, Tammuz népéből való, tehát nem ember, hanem egy másik gólem teremtette őt, s egyike a legöregebbeknek a fajtájából: még az eredeti „babiloni fogság” idején alkották meg őt egy marék föld segítségével, amit a jeruzsálemi Templom-hegyről hozott egy száműzött levita, s ezt követően majd egy évezredig élt a Tigris és az Eufrátesz közén. — Brigitta azonnal megértette, mit jelent ez, pedig Szvetlána a történet felét sem mesélte el. Bár a Biblia „babiloni fogságként” emlékezik meg erről a száműzetésről, a valóság az, hogy a Nabú-kudurri-uszur által elhurcolt judai értelmiségiek nem minden esetben végezték sanyarú körülmények közt. A Jer 29:1-5; Ezék 8:1; 14:1; 20:1,3; Ezra 2:65 és Ezra 1:6, 2:68-69 pl. arról tanúskodik, hogy a Babilonban élő zsidók rendelkeztek saját tulajdonnal, rabszolgákkal, s sokan közülük jelentős mértékben meggazdagodtak, sőt, rendelkeztek egyfajta önkormányzattal is, ezért hivatkozhattak juda és a fogság véneire, vagy Dávid nemzetségére. Korabeli ékírásos szerződések arról tanúskodnak, hogy még csak asszimilálódniuk sem kellett: az első fogolynemzedék leszármazottjai ugyan mindenféle beszédes babiloni neveket kerestek maguknak, pl. A-Szent-Hegy-Száműzöttje, stb., hogy egymást felismerhessék, de idegen ne tudja róluk, hogy valójában honnan származnak; ám mivel hamar rájöttek, hogy ezzel Babilonban a kutya sem törődik rajtuk kívül, ezért hamarosan visszatértek az eredeti családi neveikhez. Mire az Akhaimenida-perzsák amnesztiája után Ezra megpróbálta őket a visszatérésre kényszeríteni, a legtöbben már olyan jómódra tettek szert, hogy egyszerűen nem érdekelte őket a dolog, és inkább ott maradtak Babilonban, sőt, leszármazottaik is ott maradtak egészen Szaddam Husszein hatalomra jutásáig. Ezért is van az, hogy a modern zsidóság legszentebb hagyományainak jelentős része, a sokkötetes babiloni Talmud nem az őshazában, hanem a Tigris és az Eufrátesz közén működő Biblia-iskolákban, a rabbinikus jesivákban keletkezett. Ezeknek az iskoláknak azonban folyamatos egymás közti kapcsolattartásra volt szükségük ahhoz, hogy egymással megegyező tanításokat fogalmazzanak meg, így a jesivák közt a vallásjogban is járatos, kiváló memóriájú diplomáciai futárok, n’chuték és shaliachok jártak-keltek. Egy ilyen mágikus képességekkel segített Talmud-futárként tevékenykedett a gólem Oniás bar Erec is majd másfél évezreden keresztül, mielőtt a tremerék egyik tiszteletreméltó mágusa, a haqim al-Qairuáni a szolgálatába fogadta volna őt II. Frigyes császár jeruzsálemi „keresztes hadjáratának” idején.
Azt mondják, Oniás úgy keveredett Jeruzsálembe, hogy a második keresztes hadjáratot követően, Kr. u. 1160 tájékán egy a mai Azerbajdzsán területén található Amádiából származó bagdadi férfi, az eredetileg Slómónak (Salamonnak) vagy Menachem ben Sulejman ibn al-Ruhinak nevezett Dávid al-Ruhi (a világcsavargó Tudelai Benjámin Dávid Alroija) szolgájaként tevékenykedett, aki az új Dávidnak, az Izraelt újra önálló országgá tevő Messiásnak hitte magát. Dávid al-Ruhi egy zsidó seregek által vezetett szent hadjáratot tervezet Jeruzsálem felszabadítása érdekében, és ehhez a babiloni diaszpóra hatalmasságai közül keresett támogatókat és követőket magának, tervét azonban a kalifa titkosszolgálata idő előtt leleplezte, és ezért az emírek felkérték a korabeli zsidóság szellemi vezetőjét, a pumbeditai rés gálutát, a Száműzetés Fejedelmét, hogy parancsolja nyugalomra engedetlen hittestvérét. Mivel ez nem sikerült, Dávid al-Ruhit végül is saját apósa gyilkolta meg tábora egyik sátrában, mialatt parancsra váró hegylakó zsoldosait a kalifa seregei verték szét, s ezzel az árulással csírájában elfojtották a „zsidók keresztes hadjáratát”, ami pedig új irányt szabhatott volna a világtörténelemnek. Oniás bar Erec, aki a gyilkosság idején Dávid Alroi megbízásából Jeruzsálemben kémkedett, úgy döntött, hogy folytatja mestere tevékenységét, és az általa irányított rabbinikus futárok segítségével sok száz zsidó rabbit és más jelentős zsidó személyiséget csábított a keresztesek által uralt Jeruzsálembe, hogy ott ők legyenek a „Sionért gyászolók” kicsiny kolóniájának alapítói. Ezekből az emberekből alakult ki a későbbi sabra kemény magja, míg Dávid al-Ruhi csapatainak maradéka felmenekült a Transz-Kaukázus hegyeibe, ahol a halott vezér feltámadását váró menachemiták szektájában éltek tovább. Azt azonban senki sem tudja, hogy ezek után mégis hogy sikerült al-Qairuáninak elérnie, hogy a gólem mégse a menachemiták szent ügyét, hanem inkább őt és az Anubisz Gyermekeit szolgálja, bár a tremere mester egyszer tett valami homályos utalást valamiféle Qashmallimra, meg egyfajta Zarándoklatra. De tény, hogy a gólem azóta is hűségesen követi a budapesti páholy eme illusztris tagjának parancsait, aki manapság a halandó emberek közt egy antropológiában is járatos világhírű genetikus professzornak adja ki magát, aki annak szentelte az életét, hogy feltérképezze az emberiség genetikai történelmét. Szvetlánának sok szívességébe került annak idején, hogy rávegye al-Qairuánit arra, hogy aznap estére kölcsönadja a gólemet neki, mivel nem bízott a Báthoryak adott szavában. És lám, legrosszabb félelmei ténylegesen valóra váltak, ha aznap este nem a gólem lett volna András testőre, úgy ma már a látnok nem élne.
— Azt állítod tehát, hogy a gólem nem a te parancsodat hajtotta végre, amikor követte a gyermekedet? — méregette Szvetlánát összeszűkült tekintettel Brigitta. — Hogy a közbelépésével magasabb érdekek léptek működésbe?
— Én nem állítok semmit. — vonta meg a vállát Szvetlána. — De a saját bőrödön tapasztalhattad, hogy mi tremerék tartogatunk még egy-két meglepetést a legfelkészültebb ellenfeleink számára is. Emlékezz, még csak arra sem voltál felkészülve, hogy a mi kis Andrénk harmadik szeme gyógyító ragyogást fog kibocsátani, ami felbontja majd a véreddel fertőzött húsbábúid testi kohézióját.
— Vonakodom elismerni, de az a tekintet valóban felkészületlenül ért. — sötétült el Brigitta arckifejezése. — Soha nem hittem volna, hogy épp egy hígvérű tremere látnokon fogom majd megpillantani az ősi salubrik elveszett stigmáját, pedig kezdettől láttam, hogy van valami rendellenesség András aurájában. Nem féltek attól, hogy az Inconnu bosszút fog állni rajtatok, ha kiderül, hogy az ő lopott tollaikkal ékeskedtek? Már így is épp eléggé magatok ellen hangoltátok Saulot gyermekeit, illetve az ő szövetségeseiket. Akarjátok ezt még tovább fokozni? Vagy esetleg titkon kiegyeztetek a régi rendek valamelyik képviselőjével?
— Furcsa, hogy az Inconnutól óvsz minket, éppen te, aki André szerint a Manus Nigrummal kacérkodsz, és aki részletesen beszámolt a gyermekemnek az Inconnu álcája mögött megbúvó megannyi szektáról és tevékenységeikről. — vágott szkeptikus arcot Szvetlána. Brigitta arckifejezését látva tovább folytatta. — Ó, vagy meglepődtél? Talán azt hitted, hogy André nem mesélt el nekem mindent, mielőtt töröltem az emlékeit? Miből gondolod, hogy az Inconnu személyazonosságát felhasználó levelek döntő többségükben nem tőlünk, tremeréktől származnak? Miből gondolod, hogy létezik még Salubri klán, vagy Strigoi VII rajtunk kívül is?
— Te most viccelsz? — képedt el Brigitta. — Arról akarsz meggyőzni, hogy egy ideje már a Tremere klán használja a hajdani legősibb ellenfeleinek a személyazonosságát, csak hogy ezzel riogassa a világ vámpírpopulációját? Hogy a Gyehenna előjeleit ti magatok találtátok csak ki? Hogy André csak egy bábú ebben a játszmában, és hogy őt szemeltétek ki arra, hogy elhitesse a világ vámpírtársadalmával, hogy a kihaltnak vélt Salubri klán még ma is létezik?
— Megismétlem: én nem állítok semmit. És honnan veszed a sületlenséget, hogy Walter nem tudott a tárgyalásainkról? Hisz igazán tudhatnád már, hogy a tremere klán tagjainak legfőbb erénye az előljárókkal szembeni feltétlen engedelmesség. — folytatta Szvetlána Brigitta elrettentését. — Attól még, hogy a pontifex személyesen soha sehol nem jelenik meg, még ő áll a városban történő események legtöbbje mögött. Alábecsülőd őt, ha azt hiszed, hogy nem tudja megvédeni az érdekeit és kézben tartani a beosztottjait.
— Most csak blöffölsz! — meredt hitetlenkedő tekintettel Szvetlánára Brigitta. — Nem hiszem el, hogy Walter képes lett volna információkat kiszivárogtatni a saját gyenge pontjairól, csak hogy csapdába csaljon engem.
— „Terv a terv mögötti terv mögötti terv mögötti terv mögött”! — engedett meg egy fölényes farkasmosolyt magának Szvetlána. — Én a helyedben nagyon ügyelnék arra, hogy a jövőben elkerüljek minden konfliktust a tremerékkel. Mert lehet bármilyen erős is a családod, és lehetsz bármilyen jó kapcsolatban a Manus Nigrummal, itt nem hazai földben nyugszol, nem ez az erőközpontod. Mi tudunk türelmesen várni. De előbb vagy utóbb minden tartozásunkat törleszteni fogjuk.
Brigitta villogó tekintettel méregette a magabiztos Szvetlána mosolyát még hosszú pillanatokon keresztül. Ekkor azonban egy külső inger szakította meg a néma szempárbajt.
— Gyertek már, lányok! — libbent be kettejük közé az örökké fesztelen Emerencia. — Végre sikerült egy külön asztalt biztosítani magunknak. Most már ideje, hogy komolyabb dolgokról is tárgyaljunk egymás közt, van egy csomó briliáns üzleti ajánlatom és ötletem. Különben miről fecsegtek éppen?
— Á, semmi lényegesről! — legyintett Szvetlána hanyagul. — Csak egy régi családi ügyről pletykáltunk.
Azzal elindultak a terített asztalok irányába. Azt már sem Szvetlána, sem Emerencia nem láthatta, amint Brigitta egy pillanatra megállt, és valami furcsán elmerengő tekintettel visszanézett a desszertes asztalnál őgyelgő András irányába.