4.
Amíg megközelítették a célállomást, az Andrássy úton álló egyik ódon bérházat, Brigitta felhívott valakit mobilról. Nem magyarázkodott, csak bemutatkozott, és meghallgatta a választ, amit a máskülönben rendkívüli hallású András ezúttal nem értett. Valahogy természetellenes volt az a sebesség, amivel elhadarták a szavakat. Az épület bejáratánál a mozgásdetektor automatikusan bekapcsolta a kapu feletti lámpát, így láthatóvá vált a szabvány biztonsági kódos kapucsengő, s mellette a tábla, ami felsorolta a lakók hívószámait. Brigitta azonban egy olyan számot pötyögött be rajta, ami ki sem volt írva. Az ajtózár felberregett, és Brigitta az ajkai elé tett újjal jelezte Andrásnak, hogy maradjon csendben, aztán belépett az épületbe. András némán követte, ahogy elindultak gyalogszerrel fölfelé a sötét lépcsőházban. A lépcsőházból nyíló lakások ajtajai mögül a szokásos koraesti zajok szűrődtek csak ki, emitt egy mosógép zakatolt, máshol a meccs ment a TV-ben, a vacsorázó gyerekek veszekedtek, vagy csupán hangosan horkolt valaki.
Végül felértek egy olyan emeletre, ahol, mintha csak véletlenül tenné, résnyire nyílott egy lakásajtó, pont akkor, amikor elé értek. Brigitta minden teketória nélkül belépett rajta, András pedig zokszó nélkül követte. Egy kellemes aranyfénnyel megvilágított előszobába jutottak, a fogason kabátok, alattuk papucsok és ott felejtett női cipők. Brigitta intett, hogy András zárja be maga mögött az ajtót, míg ő felakasztotta a retiküljét a fogasra, levette a kabátját, és a csizmáit is papucsra váltotta. Mire András végzett a biztonsági zárakkal, ő már a férfi hátizsákjáért és kabátjáért nyúlt. Miután ezeket is felakasztotta az előszobában, elindult a folyosó végéből nyíló ajtóhoz, majd belépett rajta.
András kicsit bizonytalanul lépett be a nő után a ragyogóan kivilágított terembe, ami egy hatalmas, elegáns hálószobának bizonyult. A szoba közepén egy nő várakozott, kiköpött hasonmása Brigittának, karcsú volt és magas, ahogy a széles baldachinos ágy előtt állt. Egy bő hullámokban leomló, narancsszín fraktálgeometriai mintákkal díszített fekete selyemhálóing volt rajta, elől kibontva: alatta a nő anyaszült meztelen volt, tekintetében vágy és kihívás csillogott, ahogy a döbbenten megtorpanó férfire nézett. Egy másik hasonmás az illatozó ágyneműben a párnák között feküdt, fekete csipkés erotikus fehérneműben, harisnyakötőben, csupaszon hagyott, ízlésesen borotvált szeméremajkakkal. Mellette három feltűnően csinos nő várakozott hasonlóan öltözködve: egy csillogó kék szemű, tejfehér-rózsaszín bőrű, karcsú szőke szépség, egy teltebb idomú, enyhén szeplős, erős csontú, de kislányos arcú vörös, és egy alig tizenhat év-forma, telt ajkú, pisze orrú, karcsú és érzéki cigánylány, fekete színű, ornamentális tetoválásokkal a mellén, a vállán és a gerince tövében. Mindannyian csábosan mosolyogtak, a férfi megdöbbenése láthatóan mulattatta őket. A kellemesen félhomályos, illatos teremben vágykeltő feromonok szaga terjengett. Mindenütt takarók és párnák hevertek, még a puha, patyolat tiszta szőnyegekkel borított padlón is.
András érezte, hogy a testében keringő vér ösztönösen követelődzik, hogy betölthesse az ilyenkor szokásos hagyományos testi funkciókat.
— Isa, hogy tetszik? — szegezte neki a kérdést Brigitta a tremerének, miközben készségesen kinyújtotta felé a karjait, hogy gyengéden átölelje, és beljebb vonja őt a küszöbről. Andrásnak eddig valahogy fel sem tűnt, de hangja, amit máskor talán gyermekinek érzett volna, valahogy érzéki felhangokkal volt terhes, sejtelmes búgásával szinte hipnotizálta a hallgatóját. — Látsz itt valami olyasmit, amit megkívántál?
András ekkor engedett először az ösztönnek, hogy engedje a vért a maga utján járni. Azonnal szorító merevséget érzett az ágyéka tájékán. Kendővel fedett homlokán véres veríték jelent meg, a bíbor hab átütött a kendő szövetén is. Nyelt egy nagyot, hogy megnedvesítse kiszáradt száját.
— Kik ők? — kérdezte remegő hangon András, ahogy karnyújtásnyi távolságba kerültek a szoba közepén álló nőhöz. Andrást egészen elbódította az egzotikus női test illata.
— Bernadett és Beáta az egypetéjű ikertestvéreim voltak, amikor még halandó voltam. — érintette meg a nyitott selyemhálóingben álló nő melleit Brigitta. — Mivel akkoriban a népi babona még úgy hitte, hogy akinek ikrei születnek, az egyszerre több férfivel is együtt hált, anyámat megégették, mint paráznaság bűnébe esett boszorkányt, rögvest a születésünk után. Rólunk úgy tartották, hogy legalább az egyikünk az ördög ivadéka, míg a másik kettő csak kópia. Én voltam az elsőszülött, ezért úgy hitték, én vagyok a túlvilági lény, ezért lettem én a kiválasztott a vámpíri ölelésre. Ám húgaimmal minden különbözőségünk ellenére is túl szoros volt a kapcsolatunk. Olyan felfoghatatlan sebességű tolvajnyelven beszélgettünk magunk közt, hogy senki nem értette szavunkat. Minden rezdülését ismertük a másiknak, valódi tükrei voltunk egymás lelkének. Így hát a ghouljaimmá tettem őket. Gyere, tapintsd meg te is! — nyúlt András kézfeje után, amit aztán finoman ráhelyezett a szoba közepén álló nő, Beáta bal mellbimbóira. — Hát nem csodálatos?
— De… valóban az — hebegte András. A nő melle forró és élettől lüktető volt, a férfi érezte a szíve dobogását, tehát nem lehetett vámpír. — Azóta is a véreddel táplálod őket?
— Mint pelikán a kicsinyeit? Milyen krisztusi malaszt is lenne az! — kacagott a nő, majd látván a férfi zavart tekintetét, inkább a kérdésre válaszolt. — Bernadettet igen, bár ő is sokat változott azóta — Brigitta elengedte András kezét, hagyta, hogy az a saját útját járja, hogy végigtapogassa a nő testvonásait a mellektől az ágyékig. András ismét érezte, hogy az élettől lüktető test közelségének hatására előbújnak a vámpírfogai. — Beáta azonban megszökött, és maga is vértestvérré lett, igaz, egy ellenséges családban. Ez a nő itt csak egy vérkovácsolt húsbáb, amit az ő képmására teremtettem. Nélküle nem lehetett teljes a családom. Gyere, ízleld meg te is! — azzal András legnagyobb döbbenetére Brigitta lehajolt, és elkezdte nyalogatni Beáta jobb mellbimbóját. András Beáta vállai felett látta, hogy az ágyon a nő másik ikertestvére becsúsztatja a jobb kezét a finoman borotvált szeméremajkához, miközben a bal kezével a gömbölyded melleit cirógatja. A többi nő hasonló mozdulatokat tett. András egy pár pillanatig lélegezni is elfelejtett, kétségbeesetten próbált valami más témát keresni:
— Tulajdonképpen mi az Istenre akarsz rávenni engem?
— Ó, csak nem megijedt a kicsike? — gúnyolódott Brigitta. — Gondoltam, egy pettyet kóstolgatjuk egymást, meg ilyesmi. Mitől vagy így kiakadva?
— De hát tudod jól, hogy én nem vagyok képes eleven emberből táplálkozni! — rimánkodott András.
— Isa, biztos, hogy te vámpír vagy? — méregette Andrást valami ál-gondterhelt homlokráncolással Brigitta. — Ne félj, ha nem akarsz, nem kell vért innod. Elég lesz, ha az emberi ösztöneidre hagyatkozol, mint minden férfi. Mert azért még férfi vagy, nem? Vagy ez is csak látszat, mint a vámpírfogaid?
— És mi ez a hely, ahová felhoztál? — próbálta magát kivágni a tremere, miközben elengedte a füle mellett a sértést.
— Ez a Pesti Pokoltűz Klub egyik diszkrét kéjlaka. Nem egy orfeum, csak egy másodvonalbeli légyottokra szolgáló hely. — egyenesedett fel Brigitta, akinek a szájában ismét ott virítottak a vámpírfogak. — Mivel korábban, a vacsora elején azt mondtam, hogy intim dolgokról nem beszélünk, de aztán te mégis meséltél nekem a szeretőidről, úgy dukál, hogy ezúttal én is viszonozzam a szívességet: a kedvesem, Thurzó Izidor, akit te csak nemes egyszerűséggel ventrue aranyifjúnak aposztrofáltál, az 1700-as évek derekán egy ideig Angliában gondozta mindazt, amit a Fugger család egykori mesés vagyonából átmentettek a vértestvér rokonok titkos beruházásaiba. Itt találkozott azokkal a privát polgári és arisztokratikus szalonokkal és klubokkal, amik elburjánzottak a korabeli anglikán egyház árnyékában: a szabadkőműves társaságokkal és a pokoltűz klubokkal.
— A szabadkőműves mozgalmat már ismerem, de mi is ez a Pokoltűz Klub? — hebegte András, mivel Beáta egészen hozzásimult a testéhez, átkarolta őt, elkezdte nyalogatni a fülét, majd jobb kezével benyúlt a férfi nadrágjába, míg bal kezével elkezdte simogatni a tarkóját, közvetlenül a kendő csomója alatt. — Én eddig azt hittem, hogy ilyesmi csak a tinédzsereknek szánt X-men képregényekben létezik.
— Londonban az első Pokoltűz Klub 1720 tájékán alakult meg a Lombard Street-i Geroge and Vulture fogadóban, Charles Edward szervezésében. — kezdte Brigitta, mialatt ledobta magáról a kötött blúzát, majd a sálját kezdte letekerni. Beáta eközben András pulóverét kezdte felhúzni mellmagasságig. — Olyan üzletembereknek nyújtott egzotikus, a szellemet és a testet is kielégítő szórakozást, akik nagyobb összegeket is hajlandóak voltak áldozni Bacchus és Vénusz oltárán. Kezdetben spiritualista szeánszokat, sátánista fekete miséket, és egyéb okkult mókákat kevertek igényes örömlányok biztosította kéjes orgiákkal. Mivel az előadások szüneteiben üzleti ügyek megbeszélésére is remek alkalom adódott, a klub szolgáltatásainak hamar híre ment, s a Brit koronagyarmatok minden szegletében alakultak fiókjai a franchise-nak. Rokonaink, a korabeli káiniták persze kivették a részüket ezek üzemeltetésében.
András szinte hipnotizáltan figyelte, ahogy Brigitta kioldja a saját nadrágszíját, majd kilép a papucsából, és elkezdi letolni a nadrágját. Alul csak egy szál fekete bugyi maradt rajta.
— Ám igazi hírnévre a klub csak 1779 után tett szert, amikor London könyvesboltjaiban megjelent egy útikalauznak beharangozott kötet, amit a szignó szerint a West-Wycombe-i Szent Ferenc Kolostor szerzetes-lovagjai adtak ki, és aminek címe A királyi palota és egyéb apácalakok volt. A könyv megjelenése rendkívüli felháborodást keltett a korabeli közvéleményből, mivel nem egyszerűen a Hannover-ház bonvivant férfi-tagjainak kicsapongó szexuális életéről számolt be, de részletesen bemutatta az egyik angol miniszterelnök, Sir Francis Dashwood felemelkedését biztosító Pokoltűz Klub működését. Ez a minden addiginál igényesebb és dekadensebb Pokoltűz Klub 1746 és 63 között tevékenykedett, és a világtörténelembe többek közt azzal írta be a nevét, hogy ifjabb éveiben ide járt tapasztalatokat szerezni és kapcsolatokat építeni az amerikai demokráciát ideológiailag megalapozó Benjamin Franklin is. Franklin személyes jó barátja, a klubbot megalapító Dashwood ifjabb éveiben sokat utazgatott Európában, és itt ismerkedett meg Rabelais Gargantua című szatirikus regényének talán leghíresebb fejezetével, ami a thélemai apátság mindennapjaival foglalkozik. Ebben íratott le az a híres erkölcstani mondás, hogy fais ce que tu voudras, azaz, tégy, amit akarsz, és az lesz a törvény; később ezt a mondatot lopta el a világtörténelem legperverzebb embere, Aleister Crowley is. Hazatérve Dashwood elhatározta, hogy ennek az irodalmi utópiának a mintájára szervezi meg új Pokoltűz Klubját, ami kezdetben az eredeti klub Lombard Street-i épületében, a George and Vulture fogadóban találkozgatott. A klubnak kezdetben 12 alapító tagja volt, mint egy szabvány ferences konventnek, akik az apostolok számát imitálják, később azonban több tucat illusztris személyiséget is a klub tagjává avanzsáltak, hogy a tagok társadalmi felemelkedését biztosítsák. Az alapító tagok közt volt például a szatirikus festményeiről és karikatúra-képregényeiről híres William Hogarth, a radikális újságíró-politikus John Wilkes, Robert Vansittart, Bengália kormányzójának Oxfordban végzett alkotmányjogász testvére, vagy John Montagu, Sandwich negyedik Earl-je, akiről Cook kapitány szigeteket nevezett el, míg a korabeli közvélemény a kártyaasztal mellett fogyasztott szendvicsek nomenklatúrájával tisztelgett előtte. Mivel az eredeti épület, a George and Vulture 1749-ben leégett egy túl jól sikerült szeánsz eredményeként, a klub tagjai idővel áthelyezték a székhelyüket más helyekre, pl. a vadregényes West-Wycombe-i katakombákba, vagy a Medmenham-i apátság neogótikus stílusban felújított épületébe. 1763-ra azonban olyan nagy lett a széthúzás az egyes klubbon belül létrejött frakciók között, hogy az eredeti klubbot hivatalosan feloszlatták, és tagjai külön-külön boldogultak tovább. — mire idáig jutott, Brigitta anyaszült meztelenül állt a férfi előtt. Nem csak a köldökében volt piercing.
— Ezt a dicső tradíciót próbáljátok hát ápolni tová… — igyekezett folytatni a beszélgetést András, ekkor azonban Beáta megcsókolta őt. A nő érdes-mozgékony nyelvével a szájában ő sem tudott tovább beszélni, inkább mámorító nyelvpárbajt vívtak. Brigitta eközben a háta mögé osont, átkarolta, és elkezdte kibontani a férfi ruháit.
— De… hát… miért… teszitek… ezt velem — zihálta András percekkel később, amikor ismét szóhoz jutott. Ekkor már rongyokban lógott róla a véres verítékkel áztatott ruha, amit a természetfeletti erejű vámpírnő valósággal letépett róla. Ahogy telt idomaival hátulról hozzá simult, András meglepetten tapasztalta, hogy Brigitta még arra is pazarolt vért, hogy felmelegítse az élőhalott testét. A férfi felsőtestébe csimpaszkodó Beáta ágyéka eközben egészen szorosan rásimult a férfi jobb combjára, lábaival valósággal átkulcsolta azt, és apró mozdulatokkal próbált elélvezni rajta.
— Azt hittem, erre már magad is rájöttél. — súgta kéjesen a férfi fülébe Brigitta. — Amit itt látsz, az egy rituális vérnásszal, azaz khvedodahal egybekötött orgia. Ezeket a nőket én tenyésztettem ki, generációkon keresztül folytatott tudatos fajnemesítő szelektálással, és most azt várom tőled, hogy teherbe ejtsd őket, akárcsak a húsbábjaimat. A vérkovácsok mesterségét használtam ahhoz, hogy mindegyikük petéje épp ma este érjen meg, némelyikük egyenesen ikrekkel fog teherbe esni. A gyermekeid félig ember, félig vámpír dhámpírok lesznek, akiket aztán beházasítok a családom született ghoul generációiba. Ez a mágikusan megerősített vérfrissítés fogja biztosítani, hogy a Báthory család elkövetkezendő nemzedékei ismét felemelkedhessenek a Nagyváradi Liga és a Manus Nigrum egyéb kísértetcsaládjaival köttetendő zavaró érdekházasságok nélkül. Ez behozhatatlan előnyt jelent majd a Báthoryak számára a ligán belüli pozícióharcokban.
— És… az aktus… után? — kérdezte András, aztán felkiáltott, mert Brigitta beleharapott a nyakába. A kezdeti fájdalom azonban igen hamar elviselhetetlen kéjbe csapott át. Beáta ezalatt letérdelt, és András egy másik testrészét vette szájba. Így váratlanul az ágyon fekvő, kéjes mozdulatokat tevő Bernadett folytatta a mondatot Brigitta hanghordozásával, aki, úgy látszik, immáron folyamatos telepatikus kapcsolatban állt húsbáb-nővéreivel.
— Az aktus után természetesen meg kell halnod, ezért sincs többé szükség a ruháidra. Különben furcsa íze van a vérednek: se nem élő, se nem holt, valami egészen sajátságos zamat ez.
— Szvetlána… tudott erről? A halálom… is része volt… a különalkutoknak? — nyögte András a kéj ködétől megfeszült testtel. Érezte, hogy a meztelen testtel hozzásimuló vámpírnő elindította az ozmózis folyamatát, ami azt jelenti, hogy András minden a nő bőrével érintkező csupasz bőrfelületén vért izzadt a pórusain keresztül, és ezt Brigitta teste elnyelte, abszorbálta, mint valami szivacs. Valósággal kiszipolyozta belőle az életet. Tudta, hamarosan elég vért fog veszíteni ahhoz, hogy elveszítse az öntudatát, vér híján már a húsbáb szájába került testrész sem ágaskodott olyan elszántan. Mégsem tudott volna elmozdulni: valami fullasztó mentális jelenlét gúzsba kötötte az akaratát.
— Nem. Vele valami másban állapodtunk meg. — mondta Bernadett hangján Brigitta. Közben egy szájszerű tépett seb nyílt a vámpírnő bal csuklójának ütőere felett, és az abból kispriccelő vért a nő most erőszakkal András szájába csurgatta. — És most igyál, hogy erős maradj, amíg szükség van az együttműködésedre.
András mohón kortyolta a vérpezsdítő nedűt, a haldoklás kínjában égő lelkét valami mindeddig ismeretlen extázis eufóriája járta át. S ekkor történt, hogy jobb kezének egy önkéntelen mozdulatával Brigitta letépte András fejéről a vérhabtól áztatott kendőt. Egy pillanattal később az ágyon vonagló Bernadett meglátta, hogy mi rejtőzött eddig a kendő alatt a férfi homlokán. András tobozmirigye felett tágra nyílt a sárkánykőszerű íriszű szem, s belsejében túlvilági fény lobbant. A szobában levő nők egyszerre sikoltottak fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése